fa(l) az otthonunkban

Így tavaszra várván a fák, virágok, madarak vannak a fejemben. Lehet csak a várakozás erősíti a jeleket, de én minden nap azt érzem, ma is erősebb a madárcsicsergés, a virágboltok mintha nagyobbra nőnének és sokasodnának, a fák rügyein pedig mindig megakad a szemem, az illatok pedig..az minden évszakban a gyengém.

Oda akarok én kilyukadni, hogy: a fa motívum az otthonunkban. Csak eközben próbáltam rájönni, hogy vajon mi miatt irányult erre az érdeklődésem.

Elsősorban a faldekorációkra gondolok. Számtalan színben pompázhat egy fa. A hangulat, amit ad, az viszont egész évre szól, sőt, szóval mindig jól gondoljuk át, hogy az ami most egy épp őszi felújításnál tetszik, fog-e nyáron is és a többi.

forrás

forrás
Rengeteg. Ez jut eszembe ha meglátom, mégis tetszik.
forrás

Fiatalos, energikus. És amit fontos megjegyezni, hogy bár erősek a színek, mégis azt érzem, hogy ez nem egy hamar megunható motívum.

forrás
Babaszobában..
forrás

forrás
forrás

Szenzációs a 3D-s virággal a fa motívum, a kristálycsillár és a barokkos komód. Gyönyörű babaszoba.

forrás
Amikor minimális dolgon múlna, hogy hozzáadjon a miliőhöz:
forrás
A fekete szín használata nem indokolt, a párnák mélybarnája lenne a megfelelő árnyalat. A piros madarak szép színfoltok! És ami rögtök szembeötlő, hogy a motívum mintha véletlenszerűen lenne odafestve. Nincs sem középen, sem az aranymetszésben. A tér jó elosztás elengedhetetlen a fal dekorálásánál. 
A kevesebb néha több. De lehet, hogy csak maga a virágminta unalmas, vagy a fekete-piros nem a barátom?
forrás
Ugyanaz a festés, két különböző színben és helyiségben.

Szenzációs a háttér és a virágok összhatása! A kanapéval mégsem az igaz, de úgyis a falat nézi mindenki, nemde?

forrás
Az abszolút kedvencek.. Visszafogott, dekorál, de nem hivalkodik, gyönyörű mintákkal, tökéletes kivitelezéssel, harmóniában. Erről kell szóljon a falak effajta dekorálása.
forrás
forrás
forrás
A forrásokra kattintva legtöbb esetben még több fantasztikus fa(l)dekorációt találhattok. Jó böngészést!

Tovább a blogra »