Talán sosem fogok egy “munkát” sem ennyire élvezni, minden pillanatát élményként megélni, mint amikor a kisbabánkat vártuk, és a szobáját terveztem. Ennél szebb feladat nincs is. Életem egyik legszebb időszaka.
Minden anyukának szerintem nagy élmény az első gyermekét várni (biztosan a sokadikat is, de az első azt gondolom mégis más), tervezgetni, elképzelni mi hogyan lesz, ha már Ő is megvan. Életképeket látunk magunk előtt még ártatlan csecsemőnkkel, kúszó mászó babánkkal, totyogónkkal és így tovább.
Nagyon nagyon fontos (és még néhány nagyon elférne), hogy egy babaszoba jól megtervezett, kellemes környezet legyen! Hogy mind a szülőket segítse a mindennapi teendőkben és a gyermek igényeit is kielégítse.
A babaszoba megtervezésének segítésére lesz még bejegyzés ígérem, de most megmutatnám nálunk hogyan zajlott.
Azt biztosan tudtam, hogy konvencióktól mentes, letisztult szoba lesz, ahol alapesetben nyugodtságot, harmóniát sugalló szín jelenik meg. 5-6 színvariáció villant be, mígnem rátaláltam erre a fotelre, ami végérvényesen eldöntötte a szürke-rózsasín-krém lányszoba tervezését.
A fotel egy szoptatni vágyó anyukának elengedhetetlen, ami a későbbiekben (most), meseolvasó, mesélő kuckóvá alakul át. A tisztán tartása végett a kiegészítők anyagából készült egy, az ülőfelületet takaró anyag. Oldalt lefut egy zsebes tároló, ami nagyon hasznos volt és hasznos a mai napig. Szerettem volna ha a kezdeti időszakban a saját kényelmemet szolgálja (papírzsebkendő, anyagpelenka, krém, egyéb kellékek tárolása, olvasnivaló elhelyezése, ha épp majd az ölemben alszik), így is lett. Azután pedig a kislányom számára kedves dolgokat rejtse majd. Így is lett: a legkedvesebb könyv, ujjbábok, állatkák helye, amit már kúszómászó korában is elért, segítség nélkül.
Ugyanebből az anyagból készült az ágyszoknya, párna és a lámpák búrája is.
A (komóddá alakítható) pelenkázó és a szekrény alsó részeit fiókosra terveztem, hogy a játékokat dobozok megjelenése helyett a későbbiekben ide rejthessük, amit ő szintén könnyen elér.
Hely szűke, a tárolni kívánt dolgok nagy mennyisége ahhoz a megoldáshoz vezetett, hogy sarokszekrényt tervezek, ami szinte gardróbként funkcionál.
Bár a nyitott polc nem a kedvenc megoldásom, sőt, azonban egy kisebb gyermeknek a legjobb könyvtároló. Már ha önállóságra szeretnénk az elejétől szokatni. Hozzá kell tenni, hogy ez az állapot nagyon ritka, a könyvek közti válogatáskor az összes a földön hever, ugyanakkor a magunk után való elpakolás tanítása ennek köszönhetően hamar elkezdődött. Valamit valamiért.
A bútorok fenyőből készültek, vízalapú szürkés pácot kaptak, és igazi lányos, különleges fogantyúkkal lehet nyitni az ajtókat.
A fotókeretet magam készítettem és én, aki kevésbé szeretek kis dolgokkal pepecselni, minden pöttyöt lelkesen vágtam, ragasztottam. Az unokatestvérekről készült fotókat naponta végig kell nézni.
Cseperedőként kisasztal, kisszék is is bekerült a térbe.
A színek kiválasztása ízlés dolga (is), az viszont biztos, hogy azt kell elérnünk, hogy gyermekünk birodalma számára, és számunkra is kedves legyen, marasztaló, nem vibráló, meleg, otthonos.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
