No, van úgy hogy nincs mindenhez hangulata az ember lányának. Így volt ez velem ha arra gondoltam írjak arról megválunk a szeretett kis lakásunktól és belevágunk egy számításaink szerint leendő imádott kis házunk tervezésébe.
Ámde eljött a pillanat, hogy beavassam a nagyérdeműt.
Előszöris, egy kép mit hagyunk itt, és hova megyünk:
Na most mondjátok meg, normálisak vagyunk? 😀
De én olyan izgatott vagyok, mint a gyerekek, amikor tudják másnap vidámpark lesz a program, vagy látni fogják a cirkuszban a naaagy elefántot. Ennek már most lassan egy hónapja. Olyan nagyon szerencsések vagyunk, hogy akkor kapcsolódtunk be a vásárlásba, amikoris a ház még csak szerkezetkész, így minden (de MINDEN) módosítható, megtervezhető. Leányálom kipipálva.
Ámde a legrosszabb megbízóra akadtam a személyemben, nincs tökéletes, minden koncepcióban látok hibát, minden jónál találok még jobb ötletet, rengeteg szépet találok és tervezgetek, és persze sokszor nem találok olyat, amit szeretnék. És még a határidőket sem tartom be. Milyen munkamorál ez mondom én magamnak.
Az első és egyben legfontosabb és legmarkánsabb döntés a közösségi tereket érintette, de erről bővebben a következő írásban.
Addigis élesítsétek a bogozótokat, mert sok szál fog futni keresztbe kasul. 😀
Ja és az eddigi art-decos bejegyzések ide kapcsolódtak! 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: