1.0OtthonSzerelemhttps://otthonszerelem.cafeblog.huKolbe-Havrics Imolahttps://otthonszerelem.cafeblog.hu/author/kolbehavricsimolagmail-com/No, van úgy hogy nincs mindenhez hangulata az ember lányának. Így volt ez velem ha arra gondoltam írjak arról megválunk a szeretett kis lakásunktól és belevágunk egy számításaink szerint leendő imádott kis házunk tervezésébe. Ámde eljött a pillanat, hogy beavassam a nagyérdeműt. Előszöris, egy kép mit hagyunk itt, és hova megyünk: <p style="text-align: center"> <a href="https://otthonszerelem.cafeblog.hu/files/2014/06/nappali.jpg"><img class="alignnone wp-image-2652 size-large" src="https://otthonszerelem.cafeblog.hu/files/2014/06/nappali-600x266.jpg" alt="nappali" width="600" height="266" /></a></p> Na most mondjátok meg, normálisak vagyunk? :D De én olyan izgatott vagyok, mint a gyerekek, amikor tudják másnap vidámpark lesz a program, vagy látni fogják a cirkuszban a naaagy elefántot. Ennek már most lassan egy hónapja. Olyan nagyon szerencsések vagyunk, hogy akkor kapcsolódtunk be a vásárlásba, amikoris a ház még csak szerkezetkész, így minden (de MINDEN) módosítható, megtervezhető. Leányálom kipipálva. Ámde a legrosszabb megbízóra akadtam a személyemben, nincs tökéletes, minden koncepcióban látok hibát, minden jónál találok még jobb ötletet, rengeteg szépet találok és tervezgetek, és persze sokszor nem találok olyat, amit szeretnék. És még a határidőket sem tartom be. Milyen munkamorál ez mondom én magamnak. Az első és egyben legfontosabb és legmarkánsabb döntés a közösségi tereket érintette, de erről bővebben a következő írásban. Addigis élesítsétek a bogozótokat, mert sok szál fog futni keresztbe kasul. :D Ja és az eddigi art-decos bejegyzések ide kapcsolódtak! ;)rich